Annak, aki látott már kapásból lőtt bombagólt, sprintert világrekordot futni, vívót tust adni olimpiai döntőben, tökéletesen kivitelezett piruettet műkorcsolya-pályán, heroikus szökést a Tour de France hegyi szakaszán, tökéletesen kivitelezett kört Forma-1-es időmérőn Monte-Carlóban... annak biztosan megfordult már a fejében, hogy a sport: művészet. És hogy a sportélmény: műélvezet.

Mégis Hans Ulrich Gumbrecht német-amerikai kultúratudós az első, aki kísérletet tett a sport mint esztétikai élmény kidolgozására: hogy megalkossa a sportélvezet elméletét, és megmutassa, a jelenkori világban az esztétikai tapasztalat a templomokból, könyvtárakból és múzeumokból a stadionokba – és a tévé- és számítógép-képernyőkre – vándorolt.

A stadionok a modern sport szent helyei, a sportvallás rítusainak terei. De milyen értelemben azok? És micsoda a t ...