valamikor a kétezres évek elején...*

Kölyökként, megilletődve sétálok a Vérhalom téri ház felé - életem addigi legfontosabb interjúja miatt (lehet, hogy még mindig az). Majd' egy év egyeztetés után végre ráér, a csengetésemre kisétál, - a szó minden értelmében - fölém magasodva kezet nyújt. 20 perccel később felteszem minden idők legbénább kérdését - és pont emiatt beszél minden korábbinál nyíltabban a börtönévekről. Valószínűleg kivégzik, ha nem lép közbe... India?!

In memoriam Göncz Árpád - HALLGASD MEG az összeállítást!

 ...