Két szabad, eleven alkotó, akik a robotizáció kommentálása közben eggyé váltak a legmodernebb gépekkel, a kamerával és a filmképpel. A szocialista Chaplin a fordista gyárak Amerikájában, a radikális avantgárd Vertov a szocialista realizmustól eltérő művészetet üldöző Szovjetunióban alkotott. Összeköti őket világképük, önreflexiójuk, a film önálló művészetként való meghatározásában betöltött szerepük. Nagyszabású jelleget, zeneiséget, önálló esztétika lehetőségét látták a gépek, a villamosítás hódításában, közben minden képükben tetten érhető az elidegenedéstől, a szubjektivitás elvesztésétől, az embertelen világtól való szorongás.

„Nem a halott anyag szobrásza, hanem az eleven élet művészi kertésze” – mondja Balázs Béla Chaplinről. „Én vagyok a filmszem, egy gépszem vagyok, én egy gép úgy mutatom meg a világot, ahogyan csak én  ...