Az olvasókör negyedik adásában a magyar irodalomtörténetnek azt a pillanatát vesszük szemügyre, amikor – egy fűtött vita keretében – legelőször megfogalmazódik a gondolat, hogy igenis létezhet kisebbségi művészet: azé a kisebbségé, amely a korban számbeli többség: a proletároké. Olyan nem piacosítható esztétikai gyakorlat körvonalazódik a vitában, amelynek nem a nemzeti összetartozás megerősítése a célja, nem is az egyéni önkifejezés és a szórakoztatás, sőt nem is a l’art pour l’art, hanem a kisebbségi identitásformálás, a politikai megjelenésért vívott harc; távlatosan pedig: maga a forradalom.

A vita főszereplői Szabó Ervin (1877–1918), a századfordulós magyar munkásmozgalom egyik legjelentősebb alakja, és Bresztovszky Ernő (1982–1922), a Népszava szerkesztője, az Internacionálé fordítója. Az időpont pedig: az első v ...